A feleletek között bizonyosan ott lesz a következő két dolog: " játszani" és a" meséket". A játék az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége, áthatja mindennapjait. Játékával a felnőttek tevékenységeit "utánozza" le, miközben feszültségei oldódnak.

De mi történik, amikor mesét hall?

Átéli annak történéseit, beleképzeli magát a szereplők  helyére, beindul a fantáziája. Rendkívül sokat fejlődik erkölcsi értelemben is, amit életében kamatoztat majd szüleihez, társaihoz fűződő kapcsolataiban. Gyengeségeiben felmentést kap, hiszen a mesékben a legkisebb nyeri el a legértékesebb jutalmat. A meséknek a vége csakis pozitív lehet, így nem marad tüske, félelem, feszültség utánuk. Sajnos ezek  a jellemzők nem a mai, bizonyos Tv-csatornákon sugárzott "csihi-puhi" mesékre vonatkoznak.

Kedves olvasó! Most kérem, gondoljon vissza gyermekkorára, kedvenc meséjére! Felnőtt fejjel gondolja át, vajon miért pont az lehet a kedvence? Mit tanított meg önnek? Hogyan ülteti át annak történéseit élete eseményeire? Hiszen a mese élni tanít!

Sok gyermeket megkérdeztem, mit szeret otthon a legjobban? Többségük azt válaszolta, hogy az estéket. Amikor együtt a szerető család, közösen megvacsoráznak, fürdés közben beszélgetnek, vagy jót hancúroznak a kádban tesóval, szülővel. A nap megkoronázásaként, a gyerekszobába érve pedig az esti mese.  De az, amelyik épp az adott hangulatnak megfelelő. Anyától, Apától hallható (nem TV-ből és nem is feltétlenül könyvből). Hiszen feszültségoldásra, édes álom előkészítőnek ez való. Utána pedig a "jó éjt puszi", cirógatás, kis összebújás, hogy az álmok birodalmába megkönnyebbülve érkezhessen. A napi gondok átlépése után a másnap tiszta ártatlansággal kezdődhessen.

Ekkor, és csakis így képes gyermekünk másnap vidáman indulni az óvodába, iskolába és megfeleni az elvárásoknak- várva az esti kibeszélgetős, mesélős szeretetteljes otthont!