Valljuk be őszintén, szülőnek lenni egy életre szóló igen nehéz feladat, de a legszebb és legértelmesebb dolog a világon. Sajnos nem  születünk jó szülőnek. Az  ahogy bennünket neveltek, amit hallunk, olvasunk mind befolyásolják nevelési stílusunkat. A család érzelmi légköre, követelményeink határozottsága, és a nevelés rugalmassága szerint számtalan nevelési modell különíthető el, melynek eredményeként gyermekeink különbözőképpen fejlődnek.

Íme néhány:

A kemény nevelés során vasfegyelem uralkodik otthon. Kérés helyett tiltás, parancs van jelen, gyakori a félelemkeltés. Szorongó gyermeket nevelünk így, aki a saját vágyait folyamatosan elfolytja.

Az elhanyagoló nevelés során hiányzik a szerető légkör, bár a gyermeket mindennel ellátják a szeretet hiánya rendkívül agresszív gyermekké teszi őt.

A túlnevelő nevelés során a szülő sok, gyakran felesleges féltéssel veszi körül, csupa aggódás, törődés eredményeként védtelen, bizonytalan, érzékeny emberkét nevelünk.

A liberális nevelés során a légkör meleg, de alig vannak szabályok, korlátok, szinte mindent szabad. Gátlástalan, törtető gyermeket nevelünk így.

A harmonikus nevelés nyomán a gyermek érzi a szülő állandó szeretetét, aki gyermekét feltétel nélkül elfogadja. A szülő ésszerű szabályokat, korlátokat állít fel. A tiltás a gyermek érdekében, egészségének megóvása érdekében van jelen. Ez a légkör kedvez leginkább az önálló, boldog pozitív személyiség alakulásához.

Kedves Szülőtársaink nézzünk szét saját házunk táján. Tanulni, változni sohasem késő, s ha mindezt gyermekeinkért tesszük, kell is.

Neveljünk kiegyensúlyozott, önmagában hini tudó boldog gyermekeket, akikkel felnőttkorunkban is tudunk majd egy jót beszélgetni.