A család az a környezet, amely a legközvetlenebb módon hat a gyermek fejlődésére. A szülők egymást kiegészítő módon befolyásolják gyermekük fejlődését, formálják személyiségét, a különböző viselkedésekre adott reakcióik által, miközben ők maguk viselkedés mintát közvetítenek a gyerek felé.

A gyermeknek otthon is szüksége van napirendre a családi szokások végig jól kiismerhető rendszerére! Legyen meg az életükben a ritmikus rend és rendszeresség, amely a stabil, nyugodt érzelmi élethez nélkülözhetelen! Bizonyos tevékenységek, szokások kialakítását, megtanítását fontos, hogy óvodába lépés előtt a szülőktől, nagyszülőktől már otthon elsajátítsa a kisgyerek. Ezeknek a dolgoknak a megtanítása a szülők feladata. Mozzanatról, mozzanatra kiskorától kezdve megtanítani őket az öltözködés módjára, arra hogyan illik étkezni, viselkedni az asztalnál, melyik játékeszköz mire való, hogyan használjuk ezeket a tárgyakat.

A helyes köszönésre, illedelmes beszédre szoktatásra külön figyelmet fordítsunk, amelyet csak úgy tanul meg a kisgyerek, ha példát mutatunk nekik. Ezek azok az alapok, amelyre építeni tudunk mi óvodapedagógusok, nevelő, oktató munkánk során. A játék rendkívül fontos fejlesztő tevékenység ebben az életkorban és egyben a külső, belső élmények, szorongások, fáradtságok feldolgozási módja is.

A gyereket az fejleszti a legjobban, ha családi légkörben együtt játszhat, tevékenykedhet szüleivel, tesvéreivel, nagyszüleivel. Az együtt eltöltött órák felejthetelenek számukra.

Mit tehetünk ennek érdekében ? Lehetőség szerint legyünk minél többet együtt, közösen végezzünk a mindennapi tevékenységeinket. Töltsenek minél több időt a szabad levegőn. Beszélgessenek minél többet, és mindig őszintén válaszoljanak kérdéseikre, meséljenek rendszeresen, minden este elalvás előtt. A mesét felolvashatják, mondhatják fejből, vagy kitalálhatnak történeteket. Célunk, hogy megteremthessük az egyensúlyt a családi és óvodai nevelés között és segítsük egymásnak.